Koncertek

Celebrating 10 Years âNattföddâ
2014. szep. 25. 19:00
Budapest, Club 202
FINNTROLL
HATESPHERE
PROFANE OMEN

2014. szep. 27. 19:00
Debrecen, Roncsbár
Metallica by Scary Guyz
Guns N' Roses by Reckless Roses

In Flames, Wovenwar, While She Sleeps
2014. szep. 28. 19:00
Budapest, Barba Negra
In Flames
Wovenwar
While She Sleeps

In the Red Tour
2014. okt. 01. 19:00
Budapest, Club 202
CRUCIFIED BARBARA
SUPERCHARGER
JUNKSTARS

30 Years of Rage World Tour
2014. okt. 01. 20:00
Budapest, A38
Rage

Dalriada, Wisdom, Tales Of Elvenking
2014. okt. 10. 20:00
Debrecen, Roncsbár
Dalriada
Wisdom
Tales Of Elvenking

2014. okt. 11. 20:00
Debrecen, Roncsbár
Junkies

Elhunyt a Suicidal Tendencies basszusgitárosa!

2014. augusztus 27. (szeda) 23:37

Elhunyt Tim „Rawbiz” Williams a Suicidal Tendencies basszusgitárosa. Tim 2011 óta volt tagja a bandának, a halál oka egyelőre ismeretlen.

Nyugodjék békében!

Megjelent az új RCKSTR Magazin!

2014. augusztus 27. (szeda) 23:25

Ismét eltelt két hét, a RCKSTR Magazin pedig újból a legjobb budapesti programok ajánlóival jelentkezik 650 lelőhelyen és persze megszámlálhatatlan mennyiségű monitoron, hála az online lapozgatható verziónak (rckstr.hu)! A VI. évfolyam 17. számának címlapján a Budapest Parkban szeptember 14-én fellépő The Serial Killers „bűnözői” (XZibit & B-Real & Demrick) díszelegnek, de egyet lapozva máris az év VHK eseménye kerül a figyelmünk középpontjába, melynek részleteiről maga a zenekar frontembere, Grandpierre Atilla beszél egy interjú formájában.

 

A tartalomból még:

 

Suzuki viaDal próbatétel

Dürer Kert: Afgrund (S/FIN/I/A); Sublime Fest; VHK Festival; Revolution Tribute Fesztivál, Austra

Budapest Park: Copy Con; Random Trip; Quimby; Vad Fruttik, Esti Kornél

Barba Negra Track: Ganxsta Zolee és a Kartel; Alvin és a Mókusok; Junkies; Compact Disco; Gramatik feat. Wolfie & Rendben Man; Lord

RCKSTR Light: A lélek szaunája, vagyis az izzasztókunyhó; Pro és a kontra: Kókuszzsír, A Presto – reggelizz az Opera mellett; All American Foods – American Captain szendvics; 23. Budavári Borfesztivál – vendég: Olaszország

Könyv: Vujity Tvrtko – Pokoli történetek (különkiadás)

Kult: BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál; Francia Kertmozi; Burma – Bárdos Tamás fotókiállítása

Lemezajánló: BABEL; Corrosion Of Conformity; Rise Against; Tune-Yards

Programajánló, Club info, Ahol Mi Eszünk, stb…

 

Két hét múlva találkozunk!

RCKSTR Magazin

FeZen 2014, 0.-1. nap

2014. augusztus 23. (szombat) 14:08

0. nap

 

Demonlord

 

Ilyen- olyan okokból kicsit későn ugyan, de a nulladik napon érkeztünk a fesztiválra, a welcome whiskey be-, illetve cuccok lepakolásával együtt sikerült lekésnünk a magyar legénységű, ám angliában tevékenykedő Avenford csapatáról, így az első zenekar, akiket elértünk a szintén hazai Demonlord volt. Első szembe (-fülbe)ötlő kifogásolnivaló a hangzással akadt, a HammerWorld székhelyeként üzemelő FeZen csarnok karzatáról kísértük figyelemmel a művészetet, mégis olyan volt, mintha legalábbis a szomszéd szobában csörömpölne valami garázsbanda.

Ettől eltekintve a srácok hozták a tőlük megszokott színvonalat, feszesen tolták a klasszik power/heavy témáikat (a korai német vonal, főleg a Helloween hatásai még mindig elvitathatatlanok).

Menet közben beigazolódott a riogató előrejelzés- dörgés-villámlás közepette leszakadt az ég, ami azt eredményezte, hogy a Media Markt és a HammerWorld csarnok közti átjáró részt határozatlan időre lezárták, és kétségessé vált, átjutunk-e a 22 órakor kezdődő Hellyeah koncertre- szerencsére csendesedni látszott az idő, úgyhogy háromnegyed körül már legalább félig telt a sátor.

 

Hellyeah

 

Vinnie Paul-ék kis csúszással ugyan (nem pofátlan időhúzással), de 22 körül belecsaptak. Azért emelem ki az ex- Pantera dobost, mivel a zenekar egyértelműen az ő nevével vált azzá, ami, és ami még így is nagyon kevésnek látszik. 2007 óta az idén megjelent Blood for Blood-dal a negyedik sorlemeznél tartanak, mégsem váltak a stílus meghatározó elemévé- a külső extremitásokon, a látványon (elég menő volt, amikor Vinnie dobszólójánál minden reflektor egységesen világította meg) és azon kívül, hogy láthatjuk szegény megboldogult Dimebag tesóját, túl sok “extrával” nem szolgál a csapat. Mindezzel együtt kötelezőnek éreztük, hogy legalább néhány nóta erejéig belenézzünk, személy szerint nem vártam se többet, se kevesebbet a produkciótól.

 

Mr. Eddie Krueger

 

A HammerWorld csarnokban ígéretesen hangzott a fél tizenegyes Mr. Eddie Krueger (nevéből asszociálva nem kell egyetemi végettség, hogy kitaláljuk, melyik zenekar -sokadik- tribute bandáját takarhatja a név), így át is trappoltunk. Kár volt a sietség, Krueger-ék ékes példaként szolgáltak arra, hogy attól, hogy egy sikeres zenekar dalait játssza valaki, közel sem biztos, hogy hitelesen, de legalább jól csinálják (kettő kombinálva ld.: Iron Maidnem). Pofátlan slágerparádét toltak, aminek kb. a 90%-át hallottuk idén kétszer élőben az eredeti zenekartól- lehet, hogy kevésbé volnék kritikus, ha ez nem így lenne, de viszonyítás szempontjából ez így magában foglalja a lényeget. Színpadkép tekintetében sokat dobna az egységen, ha valami összhang uralkodna a színpdon, legalább megjelenésben, mert ez így nagyon össze-vissza volt (a negatívumok mellett plusz pont, hogy a Troopernél ők is belengették az angol zászlót).  


Omen

Az idei nyáron harmadszor volt szerencsém az Omenhez, mindannyiszor kiváló formában voltak, de ha egyet kéne kiemelnem közülük, akkor az ez a fellépés volna.  

Az ő koncertjükre valamilyen csoda folytán még a hangzás is tisztulni látszott, habár nem volt olyan minőségű, mint a legutóbbi, Rockpartos bulijukon, de kétségkívül élvezhető volt.

A setlisten nem nagyon variáltak, nagyjából ugyanazt hallhattuk, mint az eddigi koncerteken- mivek a Jelek lemez idén 20 éves, így ennek a felhozatalából kicsit többet prezentáltak.

Szemmel láthatóan jól érezték magukat még a ritkás közönség és a késői időpont ellenére is, az idősebb Nagyfi tőle szokatlan módon néha- néha még el is mosolyodott, a (már annyira nem is) új gitáros Nagy Máté szemmel láthatóan beilleszkedett a zenekarba, Koroknai Árpádot pedig jelen pillanatban a hazai színtér legjobb frontemberének tartom. Elképesztő az az energia, amit áraszt magából, színpadra termett, igazi egyéniség, ráadásul a hangja sem utolsó...



 

1. nap

 

Remorse

 

 A hivatalos első napon sem kellett sietnünk sehova, de Remorsékat ismét matiné időpontban láttuk, akárcsak egy hete Balatonszemesen, ahol ott az utolsó, itt az első napon bele is csapott a fesztvál a tutiba a felhozatal szempontjából.

A zenekar mostanában ismét elkezdett mozgolódni, az idei nyáron jónéhány fesztiválon el lehet(ett) kapni őket (többek között a már 19. alkalommal megrendezésre kerülő, jelen pillanatban épp’ zajló arlói Tóparti Rockparty elnevezésű saját minifesztiválukon, ahol a mai napon többek között a Moby Dicket is el lehet csípni).

Túl sokat ők sem variáltak a dalokon, a setlist gerincét a Harc/D.Ü.H lemezek adják, illetve egy külön blokkot szentelnek a korai idők nótáinak (itt megjegyezném, hogy Zsóti fontolóra vehetné, hogy kicsit többet hajoljon a mikrofon felé!)

A Remorse tipikusan az a hazai zenekar nálam (nem sok ilyen létezik), akiket bármikor, akárhányszor szívesen megnézek- sajnos itthon nagyon kevés képviselője van a stílusnak, pláne ilyen minőségben- szóval közel áll hozzám, amit csinálnak.

A már említett Rockpartos bulijukon a ráadásban eljátszották az Exodus alapklasszikus Bonded by Blood-ját, itt sajnos idő szűkében nem volt sanszunk kivárni a koncert legvégét, trappoltunk át a fél hetes Destruction bulira.


 

Destruction

 

 Miután szívem legkedvesebb zenekara, a bay area thrasher Exodus lemondta a nyári európai fellépéseit a hamarosan megjelenő új lemez munkálatai, illetve “egyéb elfoglaltságok” miatt (azóta pedig, mint ismeretes, Zetro is visszatalált a bandához), a szervezőknek nem kisebb nevet sikerült leszervezniük a helyükre, mint a német thrash szcéna egyik ikonikus zenekarát. Sajnos igen kis számban voltak kíváncsiak rájuk a fesztiválozók- konkrétan egy nagyobb klubtermet, ha meg lehetett volna tölteni velük, ami egy ilyen nézőszámú rendezvényen -még a korai időpont ellenére is- csaknem elszomorító. Ez mondjuk azért érdekes, mivel emlékeim szerint közel ugyanilyen tájban a fent említett banda 2 évvel ezelőtti Hegyaljás buliján simán voltunk háromszor ennyien, és elég nagy a stílusbeli átfedés.

A program nagyjából felét a két utolsó lemez (Day of Reckoning- Spiritual Genocide) adta a The Antichrist-os Days of Confusion/Thrash ‘til Death kezdő páros kivételével. Tőlem kicsit távolabb állnak ezek a korongok, habár rossznak nem nevezném őket, csupán kevésbé kiemelkedőek az életművükből. Már az első taktustól kezdődően felütötték a fejüket a hangzásbeli problémák, ami nem is nagyon változott a koncert további részében sem (pl. a Release from Agony fonalát kb a refrénnél sikerült felvennem).

A színpadkép változatlanul több, mint fura a zenekar esetében, aminek nagyrészt a Schmier és Mike közti méretbeli különbség az oka- tényleg viccesen mutatnak egymás mellett, de szerencsére ezen nem múlik semmi. Nem fiatal srácok már ők sem, mégis látni rajtuk a töretlen lelkesedést, rajongást a stílus iránt, és mivel náluk egyértelműen nem a pénz a motiváló erő (értsd, nem ebből élnek), még ma is hitelesek 5 kiló láncban és három disznó bőrében is.

 

 

Már előző nap is találgattuk, vajon milyen funkciót fog betölteni a Kalinka stage plafonjára erősített ovális “izé”, és mivel ez volt az első nagyszínpados koncert (számunkra), fény derült a titokra; plusz ledfalként üzemelt, amin igen deformált alakzatban rajzolódott ki, illetve forgolódott a zenekar logója.

Az igazi klassziknóta- parádé a Death Trap-től kezdődött, innentől kezdve minden rajongó kielégítésére sor került, a teljesség igénye nélkül; volt Total Disaster, Bestial Invasion, Eternal Ban, a mészáros is kétszer csapott le, szóval minden, ami kihagyhatatlan, klasszikus, és amiért szeretjük őket.

 


 

Tarja Turunen

 

A szervezőknek még mindig van humorérzékük, ahogy két éve berakták a Testament elé a Lordot, most is sikerült a nagyszínpad két legminimálisabb átfedéssel bíró zenekarát egymás mellé tenni.

Magam részéről a Tarjás Nightwish- nek meghatározó szerepe volt zenei ízlésem formálódásában, és habár a szóló dolgai nem kaptak el, illetve még nem láttam színpadon Turunen kisasszonyt, fentartásokkal ugyan, de vártam a koncertet. Mint nem sokkal a kezdés előtt kiderült, dobosfronton az a Mike Terrana kísérte a zenekart, akit az idei Masters of Rock- on is sikerült elkapnunk a saját projektjével, ami -hiába a csávó zsenialitása- csupán hakninak bizonyult, annak is a gyengébb fajtájából, itt viszont a dalokhoz sikerült azt a pluszt hozzátennie mind látványban, mind tudásban, ami jelentősen megdobta az élményfaktort. Őrült a fazon, pörget, állva dobol, a laza 2/4-eket olyan erőbedobással üti, mintha az élete múlna rajta.

 

 

Tarja változatlanul a neki jól álló, visszafogottabb, kimért nőies stílussal operál (szóvicc, haha), bár azt a rövid kék ruhát talán mégsem kellett volna annyira alulszabni…

 

 

A nóták meglepően erőteljesen szólaltak meg a lemezen hallottakhoz képest, és végre valami jól (!) szólt a fesztiválon! Talán a másnapi Europe mellett ez volt az a koncert, ahol a legmagasabb nézőszám jött össze, és meglepő módon rengeteg kisgyereket kihoztak a szüleik- ez az egész fesztiválra jellemző volt, de itt csúcsosodott. (Megjegyezném, nem vagyok biztos benne, hogy ez a hangerő, illetve időpont optimális-e bármilyen téren 1-2-3 éves gyerekeknek, szülők lelke rajta.)

Számunka ezzel a koncerttel ért véget az első nap, erőteljesen kókadoztunk már a fáradtságtól, úgyhogy az est további részét erőgyűjtő alvással töltöttük…

 

folyt. köv.

 

Fodor Judit

 

fotók:

 

Polgár Péter ( https://www.facebook.com/PPLivePhoto )

 

Németh Róbert (Destruction)

 

Richie Kotzen az A38 Hajón játszik szeptemberben

2014. augusztus 22. (péntek) 23:32

Az eddigi életművét összefoglaló, és két új dalt is felvonultató lemezzel tér vissza Budapestre Richie Kotzen, korunk egyik legjobb énekes-gitárosa. Az amerikai előadó 18 szólóalbumáról válogatta össze a legfontosabb momentumokat, és minden bizonnyal ezek közül szemezget majd szeptember 25-én is az A38 Hajó színpadán, a svájci Konincks felvezetése után.

Ha Richie Kotzen gitározik, azt már hallásból könnyen felismerheti az ember. Az énekes-dalszerző ugyanis olyan utánozhatatlan stílusban játszik hangszerén, hogy az rögtön magával ragadja a hallgatót. Ez a virtuóz játékstílus köszön vissza a most megjelent The Essential Richie Kotzen című kiadványon, amely 2 CD-n és 1 DVD-n mutatja be az előadó teljes eddigi karrierjét.

Kotzen hét évesen vett először gitárt a kezébe, és a hangszer a kezdetektől fogva az egyik legfontosabb önkifejező eszközévé vált. Édesanyja Janis Joplin és Jimi Hendrix lemezei ugyanúgy hatottak rá, mint apja Stevie Wonder és Al Green kiadványokat is tartalmazó R&B gyűjteménye, és Richie ezeket az otthoni élményeket összeolvasztva kezdett el zenét írni.

„Az otthonról hozott élmények pontos képet adnak arról, hogy honnan indult a zenei pályafutásom – ismerte el. - Afféle ötvözet volt ez a hagyományos rockzene és a régivonalas soul keverésével, ebből építkeztem a pályámat meghatározó kezdetek alatt, amikor valósággal rabja voltam gitárnak: szinte sosem raktam le, még az ágyban is azzal aludtam.”

Az első zenekarokkal eltöltött pennsylvaniai évek után Kotzen 18 évesen kapta első ajánlatát a Shrapnel Records-tól, és az 1989-ben megjelent debütáló albuma egyből a Guitar World magazin címlapjára juttatta. Az ezt követő Fever Dream és Electric Joy című lemezek tovább növelték a gitáros ismertségét, aki 1991-ben Los Angelesbe költözött, és leszerződött az Interscope Records-hoz. Hamarosan a Kiss, a Faith No More és a Primus mellett szerepelhetett egy filmzenei lemezen, majd a '90-es években számos további szólóalbumot adott ki.

1996-ban a Fender gitárgyártó két új gitártípust nevezett Richie-ről, melyek közül a Telecaster modell máig elérhető és keresett hangszer. 1999-ben a jazz legendaként számon tartott Stanley Clarke-kal kezdett közös munkába, és a Mr. Big-ben is eltöltött pár évet, tovább szélesítve ezzel repertoárját és technikai tudását.

Az évek múlásával Kotzen az Egyesült Államokon kívül is ismertté vált: triójával rendszeresen körbeutazta Európát, Latin-Amerikát és Japánt. Karrierje egyik legnagyobb elismeréseként tartja számon, hogy 2006-ban a Rolling Stones őt választotta japán turnéjuk vendégfellépőjének – sosem látott méretű közönség előtt játszhatott. 2013-ban Mike Portnoy és Billy Sheehan társaságában alapította meg a The Winery Dogs nevű zenekart, melynek első lemezéből egy hét alatt több mint 10.000 példányt adtak el, amivel a Billboard 200-as listájának 27. helyén nyitottak.

A most megjelent lemezre Kotzen személyesen válogatta össze a dalokat 18 szóló lemezéről, azzal a céllal, hogy átfogó, mindenre kitérő, de mégis kompakt összefoglalót kaphassunk munkásságáról. „Valóban sokat változtam az évek alatt, művészként és emberként egyaránt – mondta el. – Éppen ezért gyűjtöttem össze az engem még nem ismerők számára ezt a dalcsokrot, hogy átláthassák pályafutásomat.”

Az ismert tételek mellett akusztikus felvételek, bootleg anyagok és videók, és két új dal is helyet kapott a kiadványon, utóbbiak közül a Walk With Me címűhöz egy videó is készült, ami itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=E8ctq4ENhl0

Richie 2015-ben tervezi kiadni következő szólólemezét, addig azonban még számtalan koncert is vár rá: szeptember 25-én Budapesten, az A38 Hajón is újra láthatjuk majd. Vendégzenekarként egy tavaly alakult, ám rendkívül karakteres, és egyben üdítően friss hangzású svájci pszichedelikus blues csapat, a The Konincks játszik.

A Livesounds bemutatja: 2014 European Solo Tour
2014. szeptember 25., csütörtök 20 óra
Budapest, A38 Hajó
Richie Kotzen, The Konincks koncertek
Belépő: 6500 Ft.
Jegyek válthatók a Ticketportal és a TEX országos hálózatában, valamint a Headbangerben, a CD Pincében, a Lemezkuckóban és a Hammer Zeneberlangban, a helyszínen és a livesound.hu weboldalon.

Kapcsolódó weboldalak:
http://www.livesound.hu
http://richiekotzen.com/
http://thekonincks.com/

https://www.facebook.com/LiveSoundProd
https://www.facebook.com/events/479782845478118/

Sanctuary - Első dal az új lemezről!

2014. augusztus 21. (csütörtök) 21:26

Közétették az október 6.-án megjelenő Sanctuary album kezdő tételét.

A lemezen 11 nóta lesz a delux verzión pedig egy plusz Doors feldolgozás a Waiting For The Sun. A borítót Travis Smith készítette.

Az alábbi linken meghallgatható:  

https://www.youtube.com/watch?v=dywhFx-piIE#t=53

Tales Of Elvenking - Turné

2014. augusztus 20. (szeda) 19:39

"Országos turnén a Tales Of Evening. A Metal.HU 2014. keretein belül, a Dalriada és a Wisdom zenekarok társaságában először jutnak el olyan városokba is, ahol előtte még soha nem léptek fel! 
Egy nagylemez, 3 videoklip és 2 kislemez jelent meg 2 év alatt! A Hajléktalan lélek lemezük megjelenése óta többször láthattátok őket Budapesten, ahol a külföldi és hazai metál színtér nagyjai közt léphettek színpadra. 2014-ben készül el második nagylemezük, amely várhatóan a turné ideje alatt jelenik majd meg országszerte, így a turné állomásain egész biztosan helyet kapnak az új dalok is!"

Metal.hu turné 2014.

Dalriada
Wisdom
Tales of Evening

10.10.pén Debrecen - Roncsbár
10.11.szo Szeged – Rongy Kocsma

10.24.pén Miskolc – Helynekem
10.25.szo Győr – Bridge Klub

11.21.pén Zalaegerszeg – Atlantis Music Club
11.22.szo Pécs – Pécsi Sörház

12.05.pén Székesfehérvár – FEZEN Klub
12.06.szo Szombathely – Végállomás Klub

www.metal.hu
www.facebook.com/Metalponthu

első oldal
<< előző
187/1
következő >>
utolsó oldal